Az Európai Unióban a
munkavállalók
kiküldetését,
kirendelését,
kölcsönzését a 96/71/EK
irányelv szabályozza, melynek alapja maga
a Római Szerződés.
Az irányelv tartalma:
Az EU tagállamok között, 1999.
decemberében hatályba lépett
irányelv arra kötelezi a
tagállamokat, hogy a
felségterületükre
szolgáltatásnyújtás
keretében kiküldött
munkavállalóknak ugyanazokat a munka-
és fizetési feltételeket
biztosítsák, mint amelyek a
munkavégzés helyén
érvényesek, amennyiben a küldő
ország rendelkezései (a
munkavégzés szokásos helye) nem
kedvezőbbek. A kiküldött-, kirendelt-,
kikölcsönzött munkavállaló
az őt kiküldő ország
joghatósága alatt marad, tehát ott
lesz biztosított, illetve ugyanúgy
megilleti a teljes körű szociális
ellátás.
2012. július 1.-i hatállyal
bevezetésre került a 2012. évi
I. törvény, az új munka
törvénykönyve (új Mt). 2013.
január 1.-ig a kiküldetés és
kirendelés szabályai még az 1992.
évi XXII. törvény (régi Mt.)
szerint alakulnak, míg a
kölcsönzés szabályait és
a speciális közös
rendelkezéseket már az új Mt
tartalmazza.
2012. július 1 és 2013. január 1.
között a munkavállalók
kiküldetése, kirendelése és
kölcsönzése a következők
szerint alakul:
1. Kiküldetés (régi Mt. 105. §)
„A munkáltató gazdasági
érdekből ideiglenesen, a szokásos
munkavégzési helyén
kívüli munkavégzésre
kötelezheti a munkavállalót
(kiküldetés). Ennek feltétele, hogy
a munkavállaló ezen időtartam alatt
is a munkáltató
irányítása és
utasításai alapján végezze
a munkáját.”
Kirendelés (régi Mt. 106.§)
„A munkavállaló a
munkáltatók között
létrejött megállapodás
alapján, más
munkáltatónál
történő munkavégzésre is
kötelezhető (kirendelés). Ennek
feltétele, hogy a munkavállaló
kirendelésére
ellenszolgáltatás nélkül
kerüljön sor és a
munkavállaló a kirendelés
során olyan munkáltatónál
végezzen munkát,
a) amelynek tulajdonosa
– részben vagy egészben –
azonos a munkáltató
tulajdonosával, vagy
b) a két
munkáltató közül
legalább az egyik valamely arányban
tulajdonosa a másik munkáltatónak,
vagy
c) a két
munkáltató egy harmadik szervezethez
kötődő tulajdonjogi viszonya
alapján áll kapcsolatban
egymással.”
Közös szabályok:
Egy naptári éven belül a több
alkalommal elrendelt, kiküldetés,
kirendelés időtartamát össze
kell számítani, és ezek
együttes időtartama - kollektív
szerződés eltérő
rendelkezése hiányában - nem
haladhatja meg az évi 110 munkanapot;
ha a kiküldetés, kirendelés egy
munkanapon belül meghaladja a 4
órát, azt egy munkanapként kell
számításba venni;
a kiküldetés, kirendelés a
munkavállaló beosztására,
képzettségére, korára,
egészségi állapotára vagy
egyéb körülményeire tekintettel
aránytalan sérelemmel nem járhat!
(Jóllehet a kollektív
szerződésben az eltérés
megengedett, mivel azonban az eltérésnek
nincsen jogi felső határa - a
szakszervezetnek különös gonddal kell
eljárni a kollektív szerződés
megkötésekor, illetve
módosításakor, és el kell
érnie, hogy a munkaszerződés
módosítása nélkül a
munkavállalók ne tölthessenek
többet 44 munkanapnál
átirányításban,
kiküldetésben, kirendelésben, stb.)
Munkaerő kölcsönzés (új
Mt. 214. § (1) a) pont):
Az új Mt. a kiküldetés és
kirendelés szabályaitól
elkülönülten kezeli a
munkaerő-kölcsönzés
kategóriáját:
„munkaerő-kölcsönzés: az a
tevékenység, amelynek keretében a
kölcsönbeadó a vele
kölcsönzés
céljából munkaviszonyban
álló munkavállalót
ellenérték fejében
munkavégzésre a
kölcsönvevőnek ideiglenesen
átengedi (kölcsönzés),”
„A kikölcsönzés tartama nem
haladhatja meg az öt évet, ideértve
a meghosszabbított vagy az előző
kikölcsönzés
megszűnésétől
számított hat hónapon belül
történő ismételt
kikölcsönzést, függetlenül
attól, hogy a kikölcsönzés
ugyanazzal vagy más
kölcsönbeadóval kötött
megállapodás alapján
valósult meg.”
A speciális szabályokat az új
Mt. 295.§ tartalmazza:
„Ha a külföldi
munkáltató – harmadik
személlyel kötött
megállapodás alapján – a
munkavállalót Magyarország
területén olyan munkaviszonyban
foglalkoztatja, amelyre a 3. § (2)
bekezdése alapján e törvény
hatálya nem terjed ki, a (4) bekezdésben
foglalt kivétellel a munkaviszonyra
a) a leghosszabb munkaidő vagy a
legrövidebb pihenőidő
mértéke,
b) a fizetett éves szabadság
legalacsonyabb mértéke,
c) a legalacsonyabb munkabér összege,
d) a munkaerő-kölcsönzésnek
a 214–222. §-ban meghatározott
feltételei,
e) a munkavédelmi feltételek,
f) a várandós vagy kisgyermekes
nő, valamint a fiatal munkavállaló
munkavállalási és
foglalkoztatási feltételei,
továbbá
g) az egyenlő bánásmód
követelménye tekintetében
a magyar jog szabályait kell alkalmazni,
ideértve a munkaviszonyra kiterjesztett
hatályú kollektív
szerződésben foglalt
rendelkezéseiket is.
Az (1) bekezdést alkalmazni kell abban az
esetben is, ha a foglalkoztatásra a
külföldi munkáltató vagy olyan
munkáltató magyarországi
telephelyén kerül sor, amely azonos
cégcsoportba tartozik a külföldi
munkáltatóval..”
2013. január 1.-ét
követően a munkavállalók
kiküldetése, kirendelése és
kölcsönzése a következők
szerint alakul:
Kiküldetés, kirendelés (új
Mt 53. §):
„A munkáltató jogosult a
munkavállalót átmenetileg a
munkaszerződéstől eltérő
munkakörben, munkahelyen vagy más
munkáltatónál
foglalkoztatni.”
Az új Mt. nem használja a
kiküldetés, a kirendelés és
az átirányítás
fogalmát. Helyette egységesen
munkaszerződéstől eltérő
foglalkoztatásként kezeli ezeket a
kategóriákat.
„A foglalkoztatás tartama naptári
évenként összesen a
negyvennégy beosztás szerinti munkanapot
vagy háromszázötvenkét
órát nem haladhatja meg. Ezt
arányosan kell alkalmazni, ha a munkaviszony
évközben kezdődött,
határozott időre vagy az
általánostól eltérő
teljes napi vagy részmunkaidőre jött
létre. A munkaszerződéstől
eltérő foglalkoztatás
várható tartamáról a
munkavállalót tájékoztatni
kell.
A munkavállaló a
munkaszerződéstől eltérő
foglalkoztatás esetén az ellátott
munkakörre előírt, de legalább
a munkaszerződése szerinti alapbérre
jogosult.”
A munkaerő-kölcsönzés
szabályai nem változnak 2013.
január 1-jét követően.
A feladat ellátásához
kapcsolódó e-mail cím: info@lab.hu |