Mint más államokban is,
Magyarországon is a munkavállalók
túlnyomó többsége
általános munkarendben dolgozik, de
természetesen ismertek hazánkban is a
speciális egyenlőtlen
munkaidő-beosztású
tevékenységek: például a
megszakítás nélküli
tevékenység, a többműszakos
tevékenység, vagy az idénymunka.
Az általános teljes
napi munkaidő 8 óra. Ez a felek
megállapodása alapján legfeljebb
napi 12 óra is lehet, ha a
munkavállaló készenléti
jellegű munkakört lát el, vagy a
munkáltató vagy a tulajdonos
hozzátartozója (hosszabb teljes napi
munkaidő).
Munkaidő beosztás esetén a
törvény a következő
korlátokat fogalmazza meg:
A beosztás szerinti napi munkaidő nem lehet
4 óránál rövidebb
(kivéve részmunkaidő esetén)
és 12 óránál hosszabb
(kivéve készenléti jellegű
munkakör esetén). A heti munkaidő
felső korlátja pedig 48 óra lehet.
A beosztás szerinti napi munkaidő
legfeljebb napi 24 és heti 72 óra lehet,
ha a munkavállaló
készenléti jellegű munkakört
lát el, vagy a munkáltató vagy a
tulajdonos hozzátartozója.
A rugalmas munkaerő-gazdálkodás
érdekében a törvény a
munkáltatóra ruházza a
munkaidő-beosztásának jogát.
Ugyanakkor számos garanciális
szabályt állapít meg, amelyekkel
azt kívánja biztosítani, hogy a
munkavállalók feltétlenül
megkapják a nekik járó
pihenőidő-fajtákat: a munkaközi
szünetet, a napi pihenőidőt, és a
heti pihenőidőt.
Főszabályként a
munkavállalót hetenként két
pihenőnap illeti meg. Az is fontos,
garanciális szabály, hogy a
munkavállalóknak hat nap
munkavégzést követően egy
pihenőnap kiadása kötelező
(kivéve a megszakítás
nélküli, a több műszakos vagy az
idényjellegű tevékenység
keretében foglalkoztatott
munkavállalót). Ez utóbbi csoport
számára a pihenőnapok
összevontan is kiadhatóak.
A rendkívüli munkavégzés,
vagyis túlmunka elé a törvény
több korlátot is állít.
Így időben is maximálja
(2013-tól naptári évenként
legfeljebb 250 órában, 2012-ben 225
órában) a rendkívüli
munkavégzés legmagasabb
mértékét. Emellett
rögzíti azt is, mely
munkavállalói csoportokat nem lehet
kötelezni rendkívüli
munkavégzésre. (Többek
között a várandós nőket a
gyermek 3 éves koráig, a gyermeket
egyedül nevelő szülőt a gyermek 3
éves koráig, vagy az
egészségkárosító
kockázatok között foglalkoztatott
munkavállalókat.)
Munkaviszony létesítése
esetén a munkáltatót
munkabér-fizetési
kötelezettség terheli, a
munkavállalónak pedig –
munkavégzése
ellenértékeként – alanyi
joga van a munkabérre. (A
munkaszerződésnek ezért az
alapbérben történő
megállapodás elengedhetetlen
része, kötelező tartalmi elme.)
A munkavállalót megillető
munkabér időbérként vagy
teljesítménybérként,
illetve a kettő
összekapcsolásával
állapítható meg. Az
alapbért azonban mindig időbérben
kell meghatározni.
Főszabályként a munkabér
mértéke a munkáltató
és a munkavállaló szabad
egyezségének tárgya. Ugyanakkor
minden esztendőben kormányrendelet
határozza meg a következő
esztendőre vonatkozó kötelező
legkisebb munkabér: a minimálbér
összegét.
Az alapbéren felül meghatározott
esetekben bérpótlék is megilleti a
munkavállalókat. A
bérpótlékok legtipikusabb
fajtái: az éjszakai pótlék,
a műszakpótlék, a
rendkívüli munka estén
fizetendő pótlék, a heti
pihenőnapon, illetve a vasárnap
történő foglalkoztatás
után fizetendő pótlék,
valamint a készenléti és az
ügyeleti pótlékok.
Az általános szabály szerint -
eltérő megállapodás
hiányában - a munkabért havonta
utólag, egy ízben kell elszámolni
és kifizetni.
A munkáltatónak biztosítania kell
a munkabér kifizetésének
ellenőrizhetőségét,
ezért arról elszámolást,
írásbeli
tájékoztatást kell adnia a
tárgyhónapot követő
hónap tizedik napjáig. A
tájékoztatásnak olyannak kell
lennie, hogy a munkavállaló az
elszámolás helyességét, a
levonások jogcímét és
összegét ellenőrizni tudja.
A feladat ellátásához
kapcsolódó e-mail cím: info@lab.hu | 
